Az Erdélyi-Szigethegység központi magja, szomszédai: északon a Réz hegység és a Meszes, keleten a Gyalui-havasok, délen az Erdélyi-Érchegység és a Zarándi-hegyek, nyugaton pedig a Béli-hegység és a Király-erdő.
A Bihar-hegység fő gerince a hegység legmagasabb csúcsától, az 1849 m-es Nagy-Bihartól a második legmagasabb csúcsig, az 1836 m-es Vlegyászáig tart, mely maga is önálló masszívum.

Fő vonzerejét nem a hatalmas hegycsúcsok, hanem a szirtekben, zuhogó vízesésekben, vízelnyelő barlangokban, elszórt hegyi tanyákban gazdag vidéke jelenti. Sehol máshol nem található ennyi lenyűgöző karsztjelenség mindössze néhány kilométerre egymástól, mint itt, a Czárán Gyula által feltárt, de még mindig nem eléggé ismert turistaparadicsomban.

A hegység Erdély egyik legcsapadékosabb tájegysége, az évi csapadékmennyiség eléri és néha meg is haladja az 1400 mm-t, ami az átlagos 800 mm-hez képest igen magasnak számít. Az éghajlat hegyvidéki, de magasságához képest hidegebb a klímája, az évi átlaghőmérséklet 2 fok.
Kiterjedt, de rohamosan fogyó erdeiben a lucfenyő az uralkodó. A hegység mély szurdokvölgyeiben megfigyelhető, hogy az alul mindig árnyékosabb és emiatt hűvösebb részeken fenyők élnek, míg feljebb, ahol több a napfény és ezáltal melegebb van, lombhullató fákat találunk.
A hegység állatvilága nem túl gazdag. Előfordul itt medve, szarvas és farkas is, de gyakoribb a vaddisznó és az őz.

A Bihar-hegység legismertebb tájegysége Pádis vidéke, ahol olyan természeti ritkaságokkal találkozhatunk mint a Csodavár, az Elveszett világ vagy a Szamosbazár. Ezeken kívül, a hegység más részein - pl. a Boga-völgy környékén - is rengeteg látnivalót találunk.